Gyakran halljuk a fejlesztések kapcsán a „szenzoros integráció” kifejezést, de mit is jelent ez pontosan, és miért lehet kulcsfontosságú a gyermek fejlődése szempontjából?
Érzékelés = Alapozás
A szenzoros integráció azt a folyamatot jelenti, amikor az agy összehangolja és értelmezi a különböző érzékszervekből (látás, hallás, tapintás, egyensúly, testérzékelés stb.) származó információkat. Ez az integráció szükséges ahhoz, hogy egy gyermek megfelelően tudjon mozogni, figyelni, tanulni, beszélni, vagy éppen kapcsolódni a környezetéhez.
Mi történik, ha ez a rendszer nem működik jól?
Ha az agy nem tudja hatékonyan feldolgozni az érzékszervi ingereket, az eltérések sokféle formában jelenhetnek meg:
• Mozgáskoordinációs problémák – ügyetlen mozgás, gyakori elesés.
• Figyelemzavar – túlzott aktivitás vagy épp passzivitás.
• Beszédkésés – a nyelvi készségek fejlődése gyakran szenzoros alapon „akad el”.
• Magatartási nehézségek – dühkitörések, túlérzékenység, zárkózottság.
Ezeket sokszor tévesen „rossz magatartásnak” vagy „lustaságnak” értelmezik, pedig valójában a gyermek nem képes megfelelően szabályozni a bejövő ingereket.
A mozgásfejlesztés segíti az érzékelés rendeződését
A TSMT és más szenzomotoros fejlesztések célja, hogy mozgáson keresztül újraszervezzék az agy szenzoros működését. A mozgás = inger elv alapján a célzott feladatok elősegítik az idegrendszeri érés folyamatát.
Ezáltal javulhat:
• a figyelem és koncentráció,
• a beszéd fejlődése,
• az önszabályozás (düh, szorongás, impulzivitás kezelése),
• a szociális viselkedés.
Ha szeretnél még jobban belelátni, mit is jelent ez a gyakorlatban, a következő héten arról írunk:
„Miért ‘csúszik meg’ egy gyerek fejlődése? Az idegrendszeri éretlenség szerepe”
