Sok szülő tapasztalja, hogy a gyermeke kiszámíthatatlanul viselkedik: egyik pillanatban mosolyog, a következőben sír vagy dührohamot kap. Könnyű rávágni, hogy ez „hiszti”, de nem mindig az. A háttérben gyakran idegrendszeri túlterhelés áll, amit fontos megkülönböztetni a klasszikus akarati hisztitől.
Hiszti vagy túlterhelés?
| Hiszti | Idegrendszeri túlterhelés |
| Tudatos, célirányos (pl. valamit el akar érni) | Nem tudatos, a gyermek nem ura az érzéseinek |
| Kontrollálható, hatással van rá a környezet | Nem kontrollálható, külső ráhatás kevésbé segít |
| Elcsitul, ha eléri a célját | Nehezen vagy nem csillapítható |
| Gyakran ismétlődik „forgatókönyv szerint” | Váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekben is megjelenhet |
Mi okozza a túlterhelést?
A kisgyermek idegrendszere még fejlődésben van, és nem minden esetben képes feldolgozni a rá zúduló ingereket. Ezek lehetnek:
• zaj, fény, tömeg, új helyzetek,
• átmenetek (pl. játszótérről hazamenni),
• túl sok inger (pl. bölcsődei nap, bevásárlás után),
• testi fáradtság, éhség, alváshiány.
Egy éretlen idegrendszer „összeomlik” ezek alatt – nem azért, mert „rossz”, hanem mert nem tudja megfelelően szabályozni az érzelmeit és viselkedését.
Hogyan segíthetünk?
• Tartsuk tiszteletben a gyermek tűréshatárát, ne várjuk el, hogy úgy viselkedjen, mint egy felnőtt.
• Legyünk előrelátók: kerüljük az ingertúltelítettséget (túl sok program, zajos környezet).
• Hozzunk létre biztonságos, kiszámítható rutint.
• Ha gyakoriak és erősek a dühkitörések, érdemes megvizsgálni az idegrendszeri érettségszintjét szakemberrel.
A TSMT fejlesztés célja, hogy a gyermek idegrendszere megtanulja szabályozni az érzékelést és a viselkedést, így a túlterheléses helyzetek idővel enyhülnek, a gyermek egyre könnyebben alkalmazkodik.
