A szenzoros érzékenység olyan állapot, amikor a gyermek túl erősen (hiperérzékenyen), vagy épp ellenkezőleg, alig reagál az érzékszervein keresztül érkező ingerekre. Mivel ez nem mindig látványos vagy egyértelmű tünetekben jelentkezik, a szülő sokszor nem is sejti, mi okozza a gyermek viselkedését.
Milyen érzékterületeket érinthet?
A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) bármely érzékterületet érintheti:
• Tapintás (pl. nem tűri a címkét a ruhában),
• Hallás (pl. befogja a fülét porszívó vagy zajos hely hallatán),
• Látás (pl. túl erősen reagál a fényekre),
• Szaglás, ízlelés (válogatós evés),
• Egyensúlyérzék (nem szeret hintázni vagy épp folyamatosan pörög),
• Mélyérzékelés (gyakran túl erősen nyom, szorít, rángat).
Otthoni jelek, amikre figyelni érdemes
• Nem szereti, ha megérintik, ölelik, vagy túlzottan igényli.
• Kerüli a hintázást, csúszdázást – vagy folyamatosan forog, ugrál.
• Nehezen viseli a zajokat, túl sok ember közelségét.
• Válogat az ételekben, vagy nem zavarja, ha maszatos.
• Mozgásai ügyetlenek, sokszor megbotlik, elesik.
• Gyakran van „hisztis”, túlreagál bizonyos helyzeteket, nem tűri a változást.
Ezek a viselkedések nem „rosszaság”, hanem az idegrendszer nehézsége az ingerek szabályozásában.
Mit lehet tenni?
A célzott szenzomotoros mozgásfejlesztés, mint a TSMT, segíthet az érzékelési rendszerek kiegyensúlyozásában. A rendszeres gyakorlás során az agy megtanulja megfelelően feldolgozni és szabályozni az ingereket.
A szülői megfigyelés kulcsfontosságú – ha a fenti jelek bármelyike tartósan fennáll, érdemes szakemberhez fordulni, aki célzott állapotfelméréssel és mozgásprogrammal támogatja a gyermek fejlődését.
